Adott egy kivételes humorérzékkel megáldott lány, aki jelenleg Angliában hajtja álomra a fejét, bár hiányzik neki Magyarország. Nagyon különbözik a filmekben és a képzeletünkben élő babysitterektől, ugyanis nem csupán arról szólnak napjai, hogy zoknit vasal és pelenkát cserél. Ő kis Viku, ahogy többen ismerik, valódi nevén Bihari Viktória. Szabadidejében blogot ír Tékasztorik címmel, majdnem 22 ezer követője van a facebook-on, fellép a Dumaszínházban, verseket ír, megnevettet és elgondolkodtat minket. Sikereit mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Tékasztorikat könyvben is kiadták, emellett megnyerte a 2012-es Goldenblog versenyt Egyéb blogok kategóriában. Sorai mögött, humoros köntösben, de mégis fájdalmas igazságok lapulnak. Magunkra és szüleink mondataira egyaránt ráismerhetünk. Fater alakja immár központi figurává vált. Többek között róla is kérdeztük, valamint interjúnkból megtudhatjátok, hogyan látja önmagát, milyen volt legutóbbi lovagja, mik a távlati tervei és mit szól az írásait ért kritikákhoz és angol ételekhez…persze csakis kis Viku stílusban!
Sok bejegyzés születik a társkeresésről, melyek olykor a randijaidról szólnak. Tényleg mindig sikerül a fog nélkül tengődő tapló részlegbe botlanod?
Őszintén megmondva, nem vagyok egy randiguru, de ha ilyenre adom a fejem (évente egyszer) akkor biztos, hogy ott valami katasztrófa lesz. Kicsit Mr. Bean vagyok élőben és valóban a fura pasikat vonzom.
Mióta nincs párkapcsolatod?
Rossz kérdés. Úgy fogalmaznék, hogy volt már valaha párkapcsolatod? Asszem utoljára 1998-ban jártam egy sráccal 3 teljes hónapot, az ilyen klasszikus „járás” volt, ami azután következett azt a hullámvasút és az elbénázott kampányok hada jelzőkkel tudnám illetni. Nehéz eset vagyok, barátnak, kollégának remek, mint nő…hát ott fejre állok, mint egy homokóra és olyan dolgok is előjönnek belőlem, amire még én magam is csak pislogok.
Néha felteszel magadról tréfával megspékelt hirdetést, ahol szíved szotyoládéját keresed. Az olvasóid, többek között mi is, mindig ráklikkelünk a megosztásra. Akadt már a horogra olyan férfi állat, aki megfelelt ízlésednek?
Sajnos nem, pedig, ahogy mondani szoktam, egy 36 és fél éves, csóró, 68 kilós bébiszitter vagyok, krumpli orral és nyúl fogakkal, tehát nincsenek nagy igényeim. Nyilván az intellektus és a humor rém fontos, ami meg a külsőt illeti, az ideális jelölt 185 centinél magasabb és egy mázsánál több, ebből kifolyólag a legutóbbi lovagom 172 centi volt és 60 kiló. Na, ennyit arról, hogy mennyi köze van a számoknak a szerelemhez. Bár szerelmes nem szeretnék lenni, attól nagyon fosok.
Vicces természettel áldott meg Téged a jó Isten. Általában minden élethelyzetet igyekszel humorral átélni, vagy azért néha Te is belefúrod a fejed a párnába és ordítva sírod tele szempillaspirállal?
Alapvetően egy unalmas ember vagyok, Mérő Lászlót idézve: depresszív realista, ami mondjuk a lehető legjobb, ha élesen akarsz látni és mérlegelni. 70%-ban komoly vagyok és csak a 30% a humor, ami szellőzőnyílás, mentális mentőmellény. Már rég a diliházban lennék, ha nem tudnék életem tragédiáiból komédiát csinálni. A humor sok mindenen átsegíti az embert, de magam alá tudok kanyarodni rendesen és képes vagyok napokig a köldökömet nézni és a világegyetemről elmélkedni.
Fater létezik, vagy csak felruháztad apukádat egy kitalált személy jellemvonásaival, és apukád amúgy egy tök nyugodt öregúr?!
Hát, Fater nem egy nyugodt öregúr, 58 éves és tegnap még szörfözött, sportos, fiatalos, humoros csóka, valós a karaktere.
Hogyan kell elképzelni kis Vikut, amint megszületnek a bejegyzések? Egy kis notesszel rohangálsz a gyerek után, akire vigyázol, és ha eszedbe jut valami, akkor papírra veted? Esetleg este egy üveg bor mellett összegzed a napodat vagy simán, spontán ömlik belőled a hülyeség?
Nem erőltetem a dolgot. Ha van ihlet, van, ha nincs, akkor meg nincs. Baromi fárasztó dolog állandóan viccesnek lenni úgy, hogy alapvetően nem vagyok egy pozitív, életvidám, energikus csaj. Van az agyamnak egy része, ami fordítva lett bekötve a Matrixba, itt termelődnek az állatságok, aztán leírom őket. Nincs notesz, szerencsére időmilliomos vagyok, szinte bármikor tudok írni.
Terveid közt szerepel, hogy hazajössz vagy Angliában szeretnél gyökeret ereszteni?
Mindenképp és minél gyorsabban haza akarok jönni, mert itt vagyok itthon és csak magyarul tudok írni, gondolkodni, alkotni, stand-up-olni. Jó hely Anglia, élhető, barátságos (az időjárást és a kaját leszámítva), nincs vele bajom, de nekem nem jó ott kint, tök egyedül, barátok és család nélkül. Gyakran érzem úgy, hogy megkattanok, szóval biztos haza fogok jönni.
Az angol szószok jobbak, vagy a magyar mártások, öntetek? Fish& chips vagy rántott hús pürével? Muffin vagy dobos torta? De ugye nem iszod már a teát tejjel?
Hogy lehet ilyet kérdezni??!! A magyar kajának nincsen párja! Az angol konyha egy moslék, egy ehetetlen undormány, a fisendcsipsz az „étel” szó meggyalázása, igazi hányinger! Vannak remek kajáldák Angliában, azok az olasz meg a kínai éttermek, ha bemész egy pubba és igazi angol kaját eszel, felfordulsz, oly ocsmány. Az édesség sós, a virsli ízetlen és sápadt, de én nevetve lefogytam 24 kilót pár hónap alatt, itthon pedig hízom. Az angol kaja talán tisztább és nincs benne annyi hormon, de vannak brutál kövér britek persze. Imádok enni és sohasem fogok fogyózni. Az élet rövid, nem szopatom magam még az önsanyargatással is!
Emlékezetes bejegyzést írtál az első Dumaszínházas szereplésedről. Sikerült megszoknod a fellépéseket, vagy inkább jobban szeretsz otthon, a négy fal között írni a tömegnek? Melyik az igazi kis Viku?
Eléggé kettős vagyok, tehát egyszerre komoly és bohém. Jó érzés színpadon lenni, bár be kell vernem előtte némi Jéger mestert, de utána lelazulok és ömlik a hülyeség. Vannak benne távlati lehetőségek és tartalmaz kihívásokat, én még nagyon az elején vagyok. Írni jobban szeretek, az inkább vagyok én, mint a mikrofonnal sztorizó kis Viku. A humor pedig férfi műfaj, ne kérdezd miért, ezerszer átrágtam, kielemeztem, nekem az a szerencsém (bár ez inkább átok), hogy eléggé férfias agyam és gondolkodásmódom van, a humorom is férfias, ezért lett talán sikeres a blog is, mert nem a műkörmökről és a szülésről szól.
A humor vitathatatlanul a te asztalod. Bihariversek című oldaladon azonban komolyabb gondolatokat találhatunk. Mondanál erről nekünk néhány szót? Ide milyen típusú írások kerülnek?
Több mint 20 éve írok verseket, a bipoláris énemnek ez a másik oldala. Van, amelyik vállalható, van, amelyik rém gyenge. Nincs vele célom, ha jön az ihlet, írok és kiteszem, hátha valakinek pont betalál, megköszöni és akkor már megérte.
Egyedi stílusod volt a kulcs a sikerhez vezető úton. Hogyan kezeled a negatív kommenteket, azokat, akik nem értékelik a humorodat? Sikerül a rosszindulatú embereket is derűsen kezelned?
Elmebeteg vagyok: imádom a kritikát! Mindegy kitől jön, milyen stílusban, mindig megköszönöm. Ugyanis abból, hogy de jó a blogod, de jó fej vagy, nem tanulok, nem fejlődöm. Ha leírják, mi rossz, mi nem vicces, mire ügyeljek, azért rettentő hálás tudok lenni. Az emberek utálják, ha kritizálják őket, alakoskodnak, finomkodnak, én nagyon szeretem az egyenes beszédet és bátran állok a pofonok elé.
Hol látod magad öt év múlva?
Rászoktam a búzasörre, szóval ha bejön a stand-up is mellé, akkor Story magazin címlap, ahogy a körúton hányok egy Lexus mellett, amúgy kispolgári vágyaim vannak: szeretnék egy 30 négyzetméteres albérletet és 150ezer forintos „álomfizetést.” Ha mindezek mellé egészséges is vagyok, a többit megoldom lélekben és fejben. Nem vagyok nagyigényű ember, csak belsőleg.
Köszönjük, hogy szakítottál ránk időt és humorodhoz méltó válaszokat adtál. Sok sikert kívánunk neked a továbbiakban is, és egy olyan férfit, aki megbecsül és észreveszi benned a csodát.
Zöller Ági és Ryada
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: