Ízek, imák, szerelmek… avagy a kalandos Tunézia
A címet ugyan “loptam”, de tükrözi a velem történteket… Kedd reggel Anya valamilyen okból kifolyólag megleste az útleveleket, majd döbbent arckifejezéssel közölte, hogy: – Szandika! Lejárt! Sírt, nélkülem nem megy sehova, nyugtattam, hogy semmi baj, megoldjuk ezt is. Mellékesen megjegyzem, hogy mindenkinek az útlevelét megcsináltatta már egy hónappal az utazás előtt. Apa azonnal kocsiba dobott, mindent… Tovább »